A Garuda-madárhoz
Szép Garuda-madár, szívek mentője, áldott |
Magasan lebegő, kéktollú csolnak! |
A Föld dörgéséből halld meg a szómat: |
Be rég is várjuk kegyelmes leszálltod! |
|
Úgy repüljünk majd egymást átölelve |
Bolygók ibolyántúli sugarában, |
Mint önmagunk kiröppent tiszta lelke |
A létet kárpótló boldog halálban. |
|
|
|