Leborulás

Ezer álmodtam ölelésből támadt
e vakhitű leborulás,
istenítéseűl ama csodának,
melyet szemem Benned vigyáz.
Körülötted márványból, színaranyból,
Templom épül – már épitem,
világvégéig ott bujdos-barangol
reménységem, álmom, hitem.
Higyj e láthatatlan falaknak!
könnyeim oltották a mészt;
dúló idő elől ideragadlak,
szennyes foga el nem emészt!
Válhatsz ott kővé, inda, moh befonhat,
halál kóvályoghat körül:
véget nem vethetsz vak imádatomnak,
fiamba oltom örökül!
Romolhat minden, hullhat megalázva,
törvényt válthat ember joga,
de a költő ős Szépség-szomjusága
nem csillapítható soha!

1949. január 17.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]