Leborulás
Ezer álmodtam ölelésből támadt |
istenítéseűl ama csodának, |
melyet szemem Benned vigyáz. |
|
Körülötted márványból, színaranyból, |
Templom épül – már épitem, |
világvégéig ott bujdos-barangol |
reménységem, álmom, hitem. |
|
Higyj e láthatatlan falaknak! |
könnyeim oltották a mészt; |
dúló idő elől ideragadlak, |
szennyes foga el nem emészt! |
|
Válhatsz ott kővé, inda, moh befonhat, |
véget nem vethetsz vak imádatomnak, |
|
Romolhat minden, hullhat megalázva, |
törvényt válthat ember joga, |
de a költő ős Szépség-szomjusága |
|
|
|