Messze földön…

Messze földön, kikötőben hajót láttunk elmenőben. A parton egymást átkarolva néztük: hogy dagad a vitorla. S be boldogok, kik vele mennek, neki a kéklő végtelennek! – Ne sírj, ne sírj, hét tengerész dalol. A mi hajónkat is ácsolják valahol. Kis kendőd vedd elő és ints a nagy vizeknek, ahogy egyszer nekünk is integetnek. Elmenni jobb, de integetni könnyebb – Szemed alól felcsókolom a könnyet! 1948