Messze földön…

Messze földön, kikötőben
hajót láttunk elmenőben.
A parton egymást átkarolva
néztük: hogy dagad a vitorla.
S be boldogok, kik vele mennek,
neki a kéklő végtelennek!
– Ne sírj, ne sírj,
hét tengerész dalol.
A mi hajónkat is
ácsolják valahol.
Kis kendőd vedd elő
és ints a nagy vizeknek,
ahogy egyszer nekünk is integetnek.
Elmenni jobb, de integetni könnyebb –
Szemed alól felcsókolom a könnyet!

1948

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]