Tűnt időm szépeihez
| Ezer dolog tanúm rá: voltatok, |
| S alkalmasint vagytok is valahol, |
| S távolból, fordult csillagok alól |
| Remete-vágyam hozzátok repes. |
|
| Furcsa nővéreim, nénék s hugok, |
| Testvéreim emlékben, elmulásban: |
| Most, hogy ezer mérföldes távolság van |
| Köztünk, hadd hívjalak, idézzelek! |
|
| A lehetetlent hajdan együtt, |
| Ugye, mily veszettül kerestük! |
| Tükörből néztük boldog perceink, |
| S egymásra rogyva vágyaink lohadtán |
| Önpusztitón újrakezdtük megint. |
|
| Valami bennetek is megmaradt tán |
| A közösen kicsikart mámorokból |
| S tán újrakezdenétek ott, hol |
| Abbahagytuk a titkos búcsu napján. |
|
| Mégis, mégis: mindig csak más szeressen, |
| Más boldogítson már benneteket, |
| S engem mindég titkolni kelljen, |
| S kerülni, mint a beteget, |
| Nevemtől is pirulva menekülni? |
|
| Bár én tudnék emléktektől kihülni! |
|
| Tagadjatok meg százszor és ezerszer, |
| Gyöngéim vihorászva fedjétek fel, |
| Koldus-soron is hitten-hiszem én majd, |
| Mindegyitek rám vár és engem óhajt. |
|
| Lassanként tömörültök s mint a boldog |
| Diákleányok össze-összebújtok, |
| Egymás arcán csókom nyomát keresve… |
|
| S ha majd közétek toppanok egy este, |
| Körémseregletek és közrefogtok, |
| Eleven hús-vér koszorúba fontok, |
| S viháncoló, hullámos táncmenetben |
|
| Visztek ki a holdvilágos berekbe, |
| S citeraszóval, táncolva-dalolva |
| Repítetek magatokkal a holdba! |
|
|
|