Angelus
| Harangszó, gyorsan sápadó falak, |
| templomablak végső fénylátomása; |
| sűrűsödő nagy felhőtorlaszokban |
| visszhangzik a denevérszerenád. |
|
| Minden fény egy macskaszembe szorult |
| s minden jajszó helyett e denevérszó; |
| pedig mi fény, mi szín és ragyogás volt |
| s minő zenebonák a Nap alatt! |
|
| Fekete ingák lengenek előttem: |
| két pap rója útját a háztetőn, |
| s hogy a homály az Írást kiütötte |
| kezükből: olvasót vettek elő. |
|
| Mint nő alakjuk, a két sziluett! |
| Könyvemet már én is elejtém, |
| de olvasóm nincs, nem találom: |
| morzsol, ropogtat a sötét. |
|
|
|