Álmatlan római éj

…Egy borzas angyal jő, megint ujjával s rámrivall:
mért nem törődsz apád porladó csontjaival?
S a nagy gödörről mond szörnyű üzenetet,
ahol Mikecs László pályája elvégeztetett.
S én esdekelve kérem, megragadva szárnyát:
szaggassa szét kétségeim százmérföldes hinárját!
Mi van a gyermekekkel, élnek-é egyáltalán,
vagy már csak ott lelem meg őket egy kőkoporsó oldalán?
A satnya nyírfa, melybe belevéstem a kislány nevét,
a nyírfacsonk a kert aljában él-e még?
Ki jár a réten, hol egyszer mentás füvet kaszáltunk,
a fakeresztnél, mely tövében annyiszor megálltunk?
Mi van a szőlővel Szentgyörgypusztán, Miriszlón,
érik-e már a zamatos Albert-király piroslón?
Mi van vele, kitől talán örök búcsút vevék 18-án,
hordja-e még a római ezüstpénzt a nyakán?
Lábnyomaim a Duna partján megvannak-e még,
oly messze tőlem, mintha rájuk már Égből tekintenék,
és ezért van az, hogy a távolság oly közelbe hoz
mindent, mintha szemem elé egy milliószoros
nagyítót tettem volna s mintha szakadatlan
egy csillagot néznék, mely nincs, mert láthatatlan.
 

1948

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]