Álmatlan római éj
| …Egy borzas angyal jő, megint ujjával s rámrivall: |
| mért nem törődsz apád porladó csontjaival? |
| S a nagy gödörről mond szörnyű üzenetet, |
| ahol Mikecs László pályája elvégeztetett. |
| S én esdekelve kérem, megragadva szárnyát: |
| szaggassa szét kétségeim százmérföldes hinárját! |
| Mi van a gyermekekkel, élnek-é egyáltalán, |
| vagy már csak ott lelem meg őket egy kőkoporsó oldalán? |
| A satnya nyírfa, melybe belevéstem a kislány nevét, |
| a nyírfacsonk a kert aljában él-e még? |
| Ki jár a réten, hol egyszer mentás füvet kaszáltunk, |
| a fakeresztnél, mely tövében annyiszor megálltunk? |
| Mi van a szőlővel Szentgyörgypusztán, Miriszlón, |
| érik-e már a zamatos Albert-király piroslón? |
| Mi van vele, kitől talán örök búcsút vevék 18-án, |
| hordja-e még a római ezüstpénzt a nyakán? |
| Lábnyomaim a Duna partján megvannak-e még, |
| oly messze tőlem, mintha rájuk már Égből tekintenék, |
| és ezért van az, hogy a távolság oly közelbe hoz |
| mindent, mintha szemem elé egy milliószoros |
| nagyítót tettem volna s mintha szakadatlan |
| egy csillagot néznék, mely nincs, mert láthatatlan. |
|
|