Petőfi utolsó dala
| Elmúlt hát ama nagy temetési nap is |
| Ahogy megálmodtam itt vagyok magam is |
| Már nem bánt engemet amaz „egy gondolat” |
| Együtt nyugszom Velük erdélyi föld alatt |
| Dárdavert sebemen rác vérem kiomolt |
| Helyébe kun székely fiúk friss vére folyt |
| S halálomban épp ez a legfőbb diadal |
| Hogy már vér szerint is magyar vagyok magyar |
| Így levék holtomban e bús nemzettel egy |
| Melyet a zsarnokság tán végkép eltemet |
| Soha nem ismertem forróbb ölelkezést |
| Mint amilyen ez az együtt-temetkezés |
| Dicső honfiakkal akik a hazáért |
| Vérük ontották a világszabadságért |
| Nem nem sír nyoszolya ez a hekatomba |
| Dehogy vágyom innét holmi Pantheonba |
| Érckoporsó sírbolt unalom árvaság |
| A zsarnoknak hagyom malmozzék a hasán |
| Testem a Szabadság záloga a Kovász |
| Lelkem égretörni készülő vad fohász |
| Innen csap ki majdan ama Végső Napon |
| Midőn tetteinkért az Úr kérdőre von |
| El nem vakíthat úgy a menny fényessége |
| Hogy ne emelt fővel járuljak elébe |
| S szemébe ne mondjam trónusa magasán |
| Mivé hagytad válni szerencsétlen hazám |
| …Nem nyughatom Ég-föld még mindig dübörög |
| Minő paták alatt reszket az ősi rög |
| Hol a szívem Hol vagy sok lelkem dalia |
| Irinyi Vasvári Csillagom Júlia. |
|
|