Bordal

Vígan léptem ki a kocsmából, Szívemben fejedelmi mámor. Halljátok-é e szent zenét? Köd-cimbalomtól zeng az ég. Gomblyukban elhervadt virágok Füzére a homlokomon, Húsz éve halott szépleányok Csókja bizserdül ajkamon. Ha most Ilzére rátalálnék, Mindent-mindent megvallanék! Jövel, elysiumi árnyék, Hadd lám, szíved dobog-e még? S hol vagytok, régi játszótársak, Szívenlőtt, földrehullt fiúk, Holtan is hetykék, daliásak – Tanultok-é még latinul? Küldjetek már valami jó hírt, Majálisról víg sípjelet: Rossz szívemre micsoda gyógyír Volna e füttyös izenet! Barátság s szerelem tüzében Életem sustorgón kimúl, Kihűl a sír vak hűvösében. – Omnes eodem cogimur. 1948