Az álom útja
| Egy álom indul lappantyu-szárnyon, |
| útjában holdfény, cseresznye-ág: |
| vén kút tükrében nézi magát, |
| hogy szép legyen, hogy Rád találjon. |
|
| Lámcsak, az éj mindegyre újratermi |
| a nappal megkopott szárny hímporát! |
| Mihelyt a lélek a romtestből kivált: |
| tud még suhanni, a sorssal perelni! |
|
| Májusi kertek felett repülve |
| meglesi, mit rejt a szirmos bozót: |
| és lop virágot, fülemileszót, |
|
|
|