Kísértet
|
Vékás Judit emlékére
| Álmomban ismét a halott Judit |
| kínálta halhatatlan bájait. |
| Oly csókot élő sohasem adott, |
| amilyent ez a feljáró halott, |
| e vesztét érző szellem-szerető, |
| kit már féléve zár a temető. |
|
| Amit élve nem tehettem vele: |
| mindent egy csókba sűrített bele, |
| és szűziségét cédaságra váltva, |
| sodort magával a buja halálba. |
|
| Szép hölgyek, rám ma ne számítsatok, |
| forró halott a vetélytársatok, |
| most is itt ég csókja a velőmben, |
| édes ölésű méreg sem különben! |
|
|
|