„Mignon”
Nem pápák sírkamrája hív már, |
a Némi-tó fekete partján, |
hol békák milliói párzanak |
Ámor-vetette, dús ibolyaágyon – |
|
S a fréziák közé sodor a vágyam, |
amelyek ciprusos sírkert ölén |
szép bársonyát kínálják a halálnak; |
ott a halál sajgó ölelkezés! |
A porhüvely a föld mohóan álnok, |
szerelmes morzsolásában enyész – |
|
Tán elvetődöm mégegyszer Oda, |
szent kútjai alá Itáliának, |
hogy úgy sírjak majd, ahogyan soha, |
soha nem sírtam még Utánad! |
|
|
|