„Mignon”

Nem pápák sírkamrája hív már,
hanem a vad ibolyaszag
a Némi-tó fekete partján,
hol békák milliói párzanak
Ámor-vetette, dús ibolyaágyon –
S a fréziák közé sodor a vágyam,
amelyek ciprusos sírkert ölén
szép bársonyát kínálják a halálnak;
ott a halál sajgó ölelkezés!
A porhüvely a föld mohóan álnok,
szerelmes morzsolásában enyész –
Tán elvetődöm mégegyszer Oda,
szent kútjai alá Itáliának,
hogy úgy sírjak majd, ahogyan soha,
soha nem sírtam még Utánad!

1947

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]