Eső a Hűvösvölgyben
Esőillat! ó, mennyi emlék! |
Oltják jelenem égedelmét. |
Így esett egyszer Firenzében, |
így esett hajdanán Brassóban, |
s egyszer Kolozsvárt, 44-ben… |
|
De minden, minden elhalóban, |
szerelmem holdja is fogyóban. |
már kiadósan sírni sem bír. |
A szent Bandusiai Forrás – |
kiapadt zokogás, ujjongás. |
|
Emlékeink ködkék körökben |
távolodnak az anyaföldtől |
s habár nyers ízük néha feltör, |
meg nem találjuk többet őket, |
sem itt, se messzi csillagokon. |
|
|
|