Eső a Hűvösvölgyben

Esőillat! ó, mennyi emlék!
Oltják jelenem égedelmét.
Így esett egyszer Firenzében,
így esett hajdanán Brassóban,
s egyszer Kolozsvárt, 44-ben…
De minden, minden elhalóban,
szerelmem holdja is fogyóban.
Élete derekán az ember
már kiadósan sírni sem bír.
A szent Bandusiai Forrás –
kiapadt zokogás, ujjongás.
Emlékeink ködkék körökben
távolodnak az anyaföldtől
s habár nyers ízük néha feltör,
meg nem találjuk többet őket,
sem itt, se messzi csillagokon.

1947

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]