Idill

Gyönyörű hosszúlábú nő sütteti combját a gyepen, szoknyájával a déli szél incselkedik lengetegen. Legel az isteni ünő: ibolyántúli sugarat, vitamint és kalóriát kínál szép testének a Nap. S mintha lakatlan szigeten, a földön egyesegyedül volna, úgy veti el magát, Főbusz csókjába úgy merül. Pedig én látom! A sövény kibomló rügyei felett szemem mint célpontot talált, fenyegető fegyver mered. Volnék csak szél, incselkedő, volnék csak én a kandi Nap! és bár sohase múlna el e vágyban égő pillanat! 1947