Idill

Gyönyörű hosszúlábú nő
sütteti combját a gyepen,
szoknyájával a déli szél
incselkedik lengetegen.
Legel az isteni ünő:
ibolyántúli sugarat,
vitamint és kalóriát
kínál szép testének a Nap.
S mintha lakatlan szigeten,
a földön egyesegyedül
volna, úgy veti el magát,
Főbusz csókjába úgy merül.
Pedig én látom! A sövény
kibomló rügyei felett
szemem mint célpontot talált,
fenyegető fegyver mered.
Volnék csak szél, incselkedő,
volnék csak én a kandi Nap!
és bár sohase múlna el
e vágyban égő pillanat!

1947

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]