Pályám emlékezete
– Mit tettél eddig? – kérdé valaki, |
– Hát semmit – válaszoltam én, |
csak hangyamódra matarásztam |
|
S egyre halványabb a reményem, |
hogy lelkem is, csontom is épen |
adhatom vissza égnek – földnek: |
ehhez jobb kéne lenni s bölcsebb! |
|
Nem mondom, a kétmilliárdhoz |
hozzájárultam két poronttyal, |
s a halál is nem egy goromba, |
gyalázkodó versért szid, átkoz. |
|
A lexikonban jut is annyi szó |
nekem, ahányat holmi fáraó |
vagy levitézlett istenség kapott. |
Hát nyugodtan meghalhatok. |
|
|
|