Pályám emlékezete
| – Mit tettél eddig? – kérdé valaki, |
| – Hát semmit – válaszoltam én, |
| csak hangyamódra matarásztam |
|
| S egyre halványabb a reményem, |
| hogy lelkem is, csontom is épen |
| adhatom vissza égnek – földnek: |
| ehhez jobb kéne lenni s bölcsebb! |
|
| Nem mondom, a kétmilliárdhoz |
| hozzájárultam két poronttyal, |
| s a halál is nem egy goromba, |
| gyalázkodó versért szid, átkoz. |
|
| A lexikonban jut is annyi szó |
| nekem, ahányat holmi fáraó |
| vagy levitézlett istenség kapott. |
| Hát nyugodtan meghalhatok. |
|
|
|