Fent és lent
| Fejünk felett mély, bársony kurrogással |
| hollópár szállt el lompos-feketén; |
| szerelmes szót váltottak ők egymással – |
| ugyanazt mondták, amit te meg én. |
|
| Hímes szavakkal egymást most megejtjük, |
| bokrokba csal a bíbor kábulat. |
| Őszre egymás hangját is elfelejtjük – |
| de soha rejtelmes kurrogásukat! |
|
|
|