Feltámadás
|
Mikecs László emlékére
| Szeretnék, jó halottam, érted is |
| élni, zokogni s küzdeni, ha kell: |
| hiányzásod erősít, felemel, |
| s hömpölyget, mint nagy kereket a víz. |
|
| Mint pásztorfiú a keselyűvel, |
| vad múlásoddal úgy viaskodom, |
| mert jaj, tudom, minden a porhüvely, |
| s a Föld a Pokol s a Paradicsom. |
|
| Valami titkos célod van velem! |
| Tán, hogy arcod mégegyszer megmutassam, |
| sírból kiássam s az égi magasban |
| meghordozzam boldog-győzelmesen! |
|
|
|