Sirató
| Mintha anyám meghalt volna, |
| szívemben akkora a bánat: |
| hideg holttestnek látom a hazámat, |
| eszeveszetten futnék, mint a gyermek, |
| ki, amikor reggel felébred, |
| szorítását érzi halálba-dermedt |
| és ordítozva vágtat a világnak, |
| s mint a vak fájdalom ámokfutója, |
| késszúrásnál is sebzőbben sikoltja: |
| megölték az éjjel édesanyámat! |
|
| De nem sírok s nem futok sehová sem, |
| tört szívvel mondom: ha így volt megírva, |
| tegyetek mellé engem is a sírba, |
| nélküle nem akarok élni. Ámen. |
|
|
|