Futballisták

Zöld réten döng a barna futball – különös dzsungeli zene –, eget jár s földre-földre huppan, hős gyermekkorból izenet. S akik rúgják, mindig ugyanazok: száguldozók és daliásak, teltcombú, fürge kamaszok, virágai az ifjúságnak. Valaha én is így loholtam egy vakmerő gólhelyzetért, s ha ellenfelem utólért, fejem csapdostam elomoltan. Egy roppant meccsre készülődtem, melyet talán Uruguay népével vívunk a mezőben, és győzni vagy halni muszáj! De jaj, mi lett a csapatunkkal? A Tornakertből vad vihar szórt szét bennünket, s oly hamar lőn utcakölyköké a futball! Most e döngés emlékezésbe ringat, mely egyszersmind öröm és árva-kín, s új ifjúság tülekedésein keresem régi mozdulatainkat. S mint Toldi vén lovában harc zajátul, a régi tűz bennem is fellobog, s szép passzaiktól, megfogyatkozott combizmom össze-összerándul. – Mindig lesz a nagyvárosok határán egy-egy letarolt-gyepű rét, hol hűvös alkonyati órán hallani e mély dobzenét, mely mérföldekről mágnesez magához labdaéhes diákot és inast s egy-egy bolyongó, dérütött pasast, ki eltünődve dől a kapufához. 1946