Emlékeim
| Mire készülődtök, emlékeim? |
| Állandón érzem: valamit akartok, |
| gyűrkőztök létem düledékein |
| s maholnap magatok alá takartok. |
|
| Titeket táplál minden holt napom, |
| értetek küzd az Angyal meg az Ördög, |
| s mialatt én kopom, fogyatkozom, |
| ti egyre sokasodtok, egyre nőttök! |
|
| Fenekedtek, de ki ellen s kire? |
| Lételetek bennem áldás vagy átok? |
| Használhatlak egyszer valamire, |
| vagy tán épp a halállal cimboráltok? |
|
| Meghajlok súlyos rangotok előtt, |
| győztes uraimként tekintve rátok. |
| Úgy terjeszkedtek, mint a temetők, |
| melyek lassan ellepik a világot. |
|
|
|