Napjaim…
| Napjaim, elszéledt juhok, |
| ki terel össze szép új vonulásra? |
| Az idő ellen, vézna koldusok, |
| ki vezet már bennünket új rohamra? |
|
| Életem, széthullott csokor, |
| melyet nárciszos havasi mezőről |
| szerelmespár hozott valamikor – |
| mért lesz sírod egy nyomorult szemétdomb? |
|
| Hová oszolsz el, szép csodálkozás, |
| hová csitultok, szent rőkönyödések? |
| Gyűlöllek, Érés, te is a Kaszás |
| elé hajtod a magvathányt fűt. |
|
| Valami torz, csökött eszmélkedés |
| marad utánunk és tán egy marék por. |
| – Ennyi álomhoz képest mily kevés! – |
| Szemünkre, végső elsötétüléskor |
| két obulus hull: nincsen újrakezdés!
|
|
|
|