Őrült velők
| Bár már ott láthatnálak titeket, |
| hol mondjuk a Sziámi Ikreket, |
| Matuskát s a Kínai Órjást, |
| rossz kintorna zenéjére forogvást, |
| színes viaszból élethűn kiszabva, |
| fejeteken cilinder, hadi sapka, |
| kebletekre tudós cédula szúrva, |
| hogy hány gramm volt őrült velőtök súlya… |
|
| Mert a háborús nevezetesek |
| útja a Panoptikumba vezet. |
| Ott fogjátok idézni, nyomorultak, |
| az emberpusztító, iszonyú multat, |
| s míg a Ligetben kavarog az ünnep, |
| hozzátok a nép bús fiai jönnek |
| és a sátor enyvszagú hűvösében |
| megátkoznak az emberség nevében. |
|
| Ott kívánom már látni társaságtok, |
| kik ezt a szörnyűséget ránkhozátok, |
| mert odavalók vagytok, holmi ronda, |
| ordináré vásári pantheonba! |
|
|
|