Zöld víz

Utcákon, tereken
idegen arcok áradása;
az idegenség maholnap elássa
hitem, sírom, nevem.
Idegen tőlem megelégedésük,
szemükben szörnyü hencegés ég;
a természetet is hiába nézem,
nem értem többé jelbeszédét.
Pedig valaha szép hitem vala,
hogy rendre itt minden ismertre ér meg,
hogy e világ szép otthonosság,
s majd a halál tesz koronát
e fokozatos szép ismerkedésre…
Most lábamat zöld víz árjai mossák,
visszariadva ődöngök fel és le,
míg nőttön-nő ez az idegen árvíz –
már a halálban sincsen bizodalmam.
Kivert kutyákkal lettem szolidáris.

1944

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]