Zöld víz
| az idegenség maholnap elássa |
|
| Idegen tőlem megelégedésük, |
| szemükben szörnyü hencegés ég; |
| a természetet is hiába nézem, |
| nem értem többé jelbeszédét. |
|
| Pedig valaha szép hitem vala, |
| hogy rendre itt minden ismertre ér meg, |
| hogy e világ szép otthonosság, |
| s majd a halál tesz koronát |
| e fokozatos szép ismerkedésre… |
|
| Most lábamat zöld víz árjai mossák, |
| visszariadva ődöngök fel és le, |
| míg nőttön-nő ez az idegen árvíz – |
| már a halálban sincsen bizodalmam. |
| Kivert kutyákkal lettem szolidáris. |
|
|
|