1944. október

Október, október, október!
Nyakunkra rozsdás, sűrű-nyírkú ég ült,
ege szörnyű lélekbeli borúknak:
mindég ilyen cudar őszben a végük
nyáron kezdett vak magyar háborúknak.
Október, október!
Vén koldus vagy, ruhád: fekete rongyok,
hazakullogó bús hadifogoly vagy,
kit még nem ismer nemzetted porontyod,
s rettegsz csókjától őrült asszonyodnak.
Október!
Esőd kísértetek keserű könnye,
könnye ártatlanoknak, vértanúknak,
nagy zokogásban hull-hull a mezőkre,
melyek sarában milljók teste rothad.
Gyászok hava, Reményik elvivője!
s mégis-mégis fellélegzés a sóhaj,
ha párádban a tavasz hirdetője,
új élet heroldja, a cinke szólal!

1944. október 9.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]