1944. október
| Október, október, október! |
| Nyakunkra rozsdás, sűrű-nyírkú ég ült, |
| ege szörnyű lélekbeli borúknak: |
| mindég ilyen cudar őszben a végük |
| nyáron kezdett vak magyar háborúknak. |
|
| Vén koldus vagy, ruhád: fekete rongyok, |
| hazakullogó bús hadifogoly vagy, |
| kit még nem ismer nemzetted porontyod, |
| s rettegsz csókjától őrült asszonyodnak. |
|
| Esőd kísértetek keserű könnye, |
| könnye ártatlanoknak, vértanúknak, |
| nagy zokogásban hull-hull a mezőkre, |
| melyek sarában milljók teste rothad. |
|
| Gyászok hava, Reményik elvivője! |
| s mégis-mégis fellélegzés a sóhaj, |
| ha párádban a tavasz hirdetője, |
| új élet heroldja, a cinke szólal! |
|
|
|