Balassi módjára
| Drága szép aranyhalacskám, |
| tested semmiképp se félje; |
|
| Ne tartsd bűnnek, ami nem bűn: |
| szakíts bátran a szívemből, |
| szelj nyugodtan kenyeremből! |
| Azért élek én, hogy adjak, |
| halnak, vadnak, madaraknak, |
| s magamból semmit se hagyjak. |
| Mert én csak úgy maradok meg, |
| hogy azok, akik szeretnek, |
|
| Tengert, eget-földet jár át, |
| s bizony nem félti világát! |
| Míg földi tüzem loboghat, |
| s még nem lelsz nálamnál jobbat, |
| tekints engemet napodnak! |
| S ma, amikor nincsen ünnep, |
| őrizd, óvjad szerelmünket! |
|
|
|