Töredék

Gyengéimet egymás után egy kancsi szem kileste, szivembe szúr a délután s torkonragad az este. Éjjelenként farkasfogak csattognak a sötétből; tudom előre sorsomat: itt nem maradhat ép bőr. Lelkem hajnalban felzokog, majd a harangra hallgat: mit mondhat még e változott világban a magyarnak –? 1944