„Salve et vale”
|
B. K. Gy.-nak
| A Föld megállt, az emberek sóbálvánnyá meredtek, |
| csak az Idő veszett meg és rohan-rohan, |
| őrült harangok kongnak, vak órák ketyegnek, |
| a percnek véres galamb-szárnya van, |
| perceink véres szárnyakon repülnek, |
| a jelenből hanyatt-homlok kimenekülnek… |
|
| Mi egy napon megistenült alakban |
| szedtük össze a lélek erejét: |
| átlényegültünk a halott templomfalakba, |
| s elhagyván a hús foszló szemetét, |
| fogunk onnét a világra figyelni, |
| mint Ravennában Guidarello Guidarelli. |
|
| Síri szobrok példája, gótírású padlat |
| jelmondata, üvegen szűrt sugár, |
| világot, port megszűrő templomablak! |
| Veletek győzetett meg a halál, |
| s én tudtam már haszonnégyesztendős koromban, |
| hogy véglegesség csak mosolygó márvány-arcokon van. |
|
|
|