Egy női kézhez
| Ibolyát, nárciszt, szegfűt, gyöngyvirágot |
| szakított ez a kéz, almát szedett a fáról, |
| márványatléták izmain pihent meg, |
| simogatott remegve régi szentet, |
| fogott szép fésűt, tollat, ceruzát, |
| kenyeret szelt, mosott ruhát, |
| lapozgatott versekben, imakönyvben – |
| hadd hulljon rá most patakban a könnyem! |
|
| Ne gondoljak rá, amíg csókolom, |
| hogy látnom kell tán a ravatalon, |
| összekulcsolva, hófehéren, |
| bakacsint öltött templom közepén! |
| Ne lássam a rózsálló bőr alatt |
| az egyiptomi asszony-múmia |
| töpörödött, fekete kis keze! |
|
| Mindig úgy lássam, mint Taorminában, |
| midőn egy elrohant vihar nyomában, |
| reggel korán, tépett növényi roncsok |
| közül felém kinált |
egy nagy piros narancsot! |
|
|
|