A szó repül
| Megint beszéltem: „bölcsen” vélekedtem, |
| okoskodtam – hogy gyűlölöm magam! |
| Mintha tiszta hitveshez fertezetten |
| mennék haza, más nőtől mocskosan. |
|
| Kiabáltam, majdnem be is rekedtem, |
| hajtogattam a magam „igazát”, |
| és most a sok szó, mint emészthetetlen |
| rút eledel, bensőmben rágva-rág. |
|
| Így vonszolom életem átkozottan: |
| az élőszó zsibongó piacán |
| akkor vagyok boldog, ha jót hazudtam, |
| míg az írásban, csak ha igazán |
|
| az Igazat sikerült szóba tennem, |
| ami lelkem szerint visz majd tovább! |
| Ezért, barátaim, hallgatni engem |
|
| De bárcsak betűim sose tünnének |
| el polcotokról!… Szerzetes-magam |
| mától végképp a betü istenének |
| ajánlom – nem lesz több szavam. |
|
|
|