A kor dicsérete
| – – – – – – – – – – – – – – – – – – – |
| A Történelem gyűlölet-folyam, |
| híg semmi tengerébe dönti habját, |
| s ha majd a gépek egymást összeszabják |
| s az életúnt Föld csillagnak rohan: |
|
| akkor eljön az Utolsó Itélet, |
| de nem az, melyet nagyanyánk igért |
| – sírok döccennek, a holtak kilépnek, |
| kürtök szavára feltámad a lélek |
| s elnyerjük a megszolgált pályabért –, |
|
| hanem ennek iszonyú talmi mása, |
| melytől az Isten fél, nem lesz jelen,
|
| szemét is behunyja, csak hogy ne lássa, |
| és hagyja, hogy bűnös és bűntelen |
| együtt gebedjen gödriben rakásra. |
|
|
|