Búcsú Budapesttől

B. K. Gy.-nak Roppant város, benned semmi nyomom! Pedig itt éltem, vágytam és lobogtam, száguldoztam, mint új Bellerophon, egy árva percig sem ülvén nyugodtan. Hol vagy, ifjan hajhászott szerelem, megcsókolt lányok, meglakott lakások! Ki játszik ily lelketlenül velem, hogy nyomaimra sehol sem találok! Maholnap nincs, kitől búcsút vegyek, kihez éjjeli szállásra mehessek; vonathoz kísérő kedves helyett, majd integethetek a sváb hegyeknek. Az élet füst, Budapest kő s hamu; az ifjúság csak egyszer hallható dal; a szerelem sebeslő iramú ár: packázik törékeny csónakokkal. – Budán, 1943