Csúf szerelem

Nem is tudom, hogy nem vehettem észre ideibe: életemet már vagy tizenhat éve halálnak osztom, hadd vigye! Mindebben a szerelem örök éhe s nem más az ok; lelkem-testem rostjaival tetézve futnak el tőlem a napok. Attól fogva, hogy elérik az embert az áspirációk, a sóvárgások s kamasz-égedelmek, melyek csak létet-rövidítni jók, a gyermekkor egésze száz darabra, emlékcserépre hull; kezünk mellett a legutolsó labda is elgurul. Jaj, a méltatlan s érdemetlen oltárokon való áldozatok s a sok fejetlen- szobor-vásárlás szabott árakon! Ki ismerné meg első szeretője arculatát, ha az egy nyári éj alkalmi nője vala – pedig nemcsak pár garasát, roppant háláját is elnyerte akkor az ifjúnak, kinek ez a dicstelen és hazug kor első asszonyt forgalmi áron ad. Sírni szeretnék. Sírjatok! A boldog csókok felett egy iszonyú kukucskáló vigyorgott, zsaroló vámot vérünkből szedett. 1943