Fajbiológiai látomás
A minap a hires fajbiológusnál voltunk vendégségben, |
ki bájos ifju nejével egyetemben |
az Állami Állatkertben lakott, |
lévén, hogy a kormány, kisérleti célra |
egész állat-állományát felajánlotta… |
Rózsaszín-ruhás leánykák fogadtak, |
s a rácsos vaskaputól befelé vezettek, |
szép zöld pázsitra, hol állt már a bál! |
|
Útközben láttunk egy búbos-galamb párt, |
amint éppen a fajfenntartásnak éltek |
– s ahogy én szellemeskedve megállapitottam – |
bízvást a fajbiológiai felfedezések |
korszerű útmutatásai szerint – |
(A rózsaszínruhás úrilányok nagyokat kuncogtak |
zavarukban, mire én, az erény éber őre, |
egy jól irányzott pisztoly-lövéssel |
szétzavartam a parázna galambokat…) |
|
A park tavában egy pajkos orrszarvú nőstény |
épp várta, hogy a szőrös víziember, |
Hany Istók ükunokája, tegye már meg |
fajkeveredésre vonatkozó ajánlatait – |
s csupasz farát buján felmutogatván, |
a nádas vízben nagyokat bukfencezett. |
|
Később körüljártuk a gótikus kis templomot, |
mely – nyilván a hajdan idők |
városfejlesztési rövidlátása folytán – |
az állatkert kellős közepén emelkedett, |
úgyszintén itt volt, nem messze, a bordély, |
mely, last not least, és mutatis mutandis, |
szintén mindenestül, a fajbiológia szolgálatában állott. |
|
Az egybegyülteket, később, mikor a hangulat már |
emelkedett volt, Szabédi László szórakoztatta |
egy kis jazz-zongorázással – amit irodalomtörténeti |
fejtegetésekkel melodramatizált, |
hirdetvén a versnek műfajok közti felsőbbrendüségét, |
s rugdosván megvetőleg olykor a rozoga zongort… |
|
Jómagam pedig – ki a bohóckodásról, |
úgy látszik, már sohasem szokom le, |
anyaszülten másztam a fentemlített templom tetejére, |
megkapaszkodtam tornya gótikus márványbütykein, |
s abból a szempontból gyüjtöttem néhány percig észleleteket, |
hogy a férfiúi meztelenségre |
egy ötszáz éves templomtorony |
Kisérletemnek boldog zuhanás vetett véget – |
vakító villanással az agyamban, |
hogy életem áldoztam a Tudománynak! |
|
|
|