Országút mellett
Annak, aki ilyen „kartács időben” |
éppen az országút mentén lakik, |
történelemben lesz még része bőven, |
hiába zárja be az ajtait! |
|
Itt megy az út neki a Monostornak |
s hajladozva fut a Nagypiacig, |
ahol aztán három irányba olvad. |
Látott már dákot, látott rómait, |
|
és ötszáz éve épp ezen a részen |
látta vesztébe futni Budait, |
vad népével a Püspök ellenében. |
|
Rákóczyt is itt verte a tatár, |
itt rogyott össze halálos sebében. |
Mit meg nem érsz még, gyalui határ? |
|
|
|