Viszontlátás

Pesten vagyok, ismét Közöttük!
Egy-kettő híjján együtt a család.
Félő, ilyen nagy gráciát
nem adhat többet a világ.
Ezért nem tudok hát örülni,
ahogy a kisgyermek szokott?
Micsoda lappangó bajok?
Valaki mindjárt felzokog…
Egy sunyi árnyék jár közöttünk,
meg sem merem nevezni már –
Húnyó tűzhely felett megáll,
parazsat lábbal szétzilál.
– Lelkem kezek, mért integettek?
Együtt vagyunk – s már búcsuzás?
Körmöm benneteket mohás
sírkövek alól is kiás!

Budapest, 1942. április 12.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]