Várakozás, I
| Jaj, mennyi nap, mennyi kárbavesző! |
| Tömődj velük, te feneketlen árok! |
| Hogy hajtsalak jobban, élet, idő, |
| mikor könnyes viszontlátásra várok? |
|
| Szemétre veletek, csuf ál-napok, |
| várásban múló életem rovátkos, |
| rozoga fokai egy palotához, |
| melynek tornya elvakitón ragyog |
|
| – mintha nem is a semmítő halálhoz, |
| hanem halálból a feltámadáshoz |
| közelednék szépen általatok! |
|
|
|