Mese-invokáció
Járuljatok elénk, régi mesék, |
hozzátok a csodák üzenetét! |
Igérjétek a hűség diadalát, |
s hogy minden kín kárpótolja magát. |
|
Lám, a banya, lelkünk örömire, |
a tűzbe vész a mese végire; |
a szörnyeteg saját zsírjába sűl, |
gonosz zsarnok pusztul dicstelenül. |
|
Gyilkos bosszú saját hamvába hull, |
s két árva gyermek egymásra borul; |
folyóba fúl a sanda üldöző, |
s minden sebet beforraszt az idő! |
|
|
|