Halál szele
| Meghalt napunk; a nyár rég meghala. |
| Őszi alkony a halál hajnala. |
| Jaj, aki őszi alkonyatra ébred, |
| suhintását érzi halál szelének. |
| Halottakban és száraz levelekben |
| most fáj minden, mi visszatérhetetlen. |
|
| Az égbolt végtelen szép szőnyegén |
| virágokat hímez a Nap, szegény; |
| szívem, órjás, világ alá gurult Nap, |
| lilás színekkel hímezi a múltat. |
| De érte nyúl a kín fekete karja, |
| belészakít s rettentőn megcsavarja. |
|
|
|