Szép temető
| Már az idő őszben gázolt vala |
| s Mindszentek Napja is elközelgett. |
| Hárman jártunk a Szép Temetőben, |
| napszállatkor, pirosuló időben. |
|
| Jaj, be szép volt a Szép Temető! |
| Nem gyertyák, a fák világítottak, |
| vadcseresznyék, bükkök piroslottak, |
| mindmegannyi szép angyali fő! |
|
| S a temetőkapuból út fakadt; |
| lábunk kapdosván, sapkánk dobálván, |
| vígan vonultunk a domb alatt. |
|
| Furulyáztam. Öcsém harmonikázott, |
| Mendegéltünk csapni nagy vígságot, |
| midőn a halál ünnepet ült. |
|
| S jókedvünk vala, mivelhogy éltünk, |
| sőt, aznap fogadtunk új lakást, |
| négyszobásat, nagy kert közepében, |
| sírbolt is járt hozzá, gőzfűtéses! |
|
| Ennek szólt hát víg ugrándozásunk, |
| hogy most már a föld alatt se fázunk. |
|
|
|