Zöld dombok alján…
| Zöld dombok alján vitt-vitt a vonat |
| s én könnyesen néztem a dombokat. |
| Majális volt s noha csak cammogott |
| az álomvonat, nem lehettem ott. |
|
| Diákok jártak a fák tetején, |
| mutatván, hogy a lomb milyen kemény; |
| háborúsdit játszott sok vad gyerek, |
| aki lehullott, fel nem kelhetett: |
| meghalt a lovas s megdöglött a ló, |
| s lengett felettük győztes lobogó. |
|
| Patak partján, hol ritkult a bozót, |
| kéjnők kacér falkája napozott, |
| ki kártyázott, ki harisnyát mosott; |
| integettem: legyetek boldogok! |
| Az egyik mély iszapban ült szegény, |
| ez a fertő – gondoltam gyorsan én –, |
| az élete ennek már jól oda, |
| a fertőből nem húzzák ki soha. |
|
| Egy híd fején igazi ágyú volt, |
| felette puskás öcsém silbakolt, |
| kiáltottam, de zúgott a vonat, |
| nem hallá meg erőtlen hangomat. |
|
|
|