Esti szél
| Honnét tudod, hogy itt az ősz, fiam? |
| – A szél szagából, bízvást, jó uram. |
| S a szél szaga ehhez neked elég? |
| – Sírnak a szílfák és a jegenyék. |
| Az életet nagynak hitték s öröknek, |
| most, csalatkozva, szomorún zörögnek. |
|
| Az ősz, az ősz, legrégibb szeretőm, |
| mindég elmegy és mindég visszajön. |
|
| Még nincs sötét, nincs itt a vacsora, |
| s hogy megritkult a sétálók sora! |
| Dülöngve járnak, maguk-ölelőn, |
| mint valami szélverte hegytetőn, |
| mint valami másvilági berekben, |
| ahol a szél süvöltése szünetlen. |
|
| Hát én is, én is ily dülöngve járnék, |
| mint e nehány imbolygó ember-árnyék? |
|
| Kik ők s mik ők? Nem látom arcukat. |
| A fél-sötét csak alakot mutat. |
| Magyarok, tudom, pedig nem beszélnek, |
| holnap meghalnak, de örökkön élnek. |
|
| Ezek a járók nem is emberek, |
| csak a város lelkei, úgy lehet. |
|
|
|