Közelítő ősz
| Hűtlen-hű szeretőm, gyönyörű ősz, |
| mért is mész el, ha mindég visszajössz? |
|
| Arcom megint eged könnyei mossák: |
| hát így kell néked a változatosság? |
|
| Hát te oly szerelemben nem hiszel, |
| melyben a két fél egymásban vesz el? |
|
| Hát vallod, hogy kegyes, szigorú szükség, |
| hogy szíveinket emlékek kötözzék? |
|
| S akkor szent igazán a szerelem, |
| amikor az egyik fél nincs jelen –? |
|
| Most itt vagy, ugyanaz, ki legelőször |
| voltál, azon a régesrégi Őszön. |
|
| Te változatlansággal kérkedel, |
| de testem mind gyarlóbban ünnepel. |
|
| Mint nő, akit távol kegyelt a sorsa, |
| elém toppansz ragyogva, illatozva, |
|
| hogy bizonyítsad, jobb volt nélkülem, |
| téged kímélt betegség, fertelem, |
|
| s fogyatkozó, esendő életemhez |
| nem illik már pompás, mohó szerelmed. |
|
|
|