Emlékül
Emlékül küldöm neked e kazettát, |
belezártam néhány forró napot; |
azt kivánom, hogy örvendezve vedd át, |
de jól vigyázz, mikor nyitogatod, |
el ne illanjon belőle az Emlék: |
csillagcsóvák, vízparti illatok, |
békazenés, holdatlan sűrü esték |
s a boldog láng, amely égig csapott |
még egyszer s tán utólszor a szivemből, |
a mágnesség, mely egyet alkotott |
kettőnkből – |
és a könny, mely a szememből |
azért hullt, mert nem leszünk boldogok – |
|
|