Emlékül
| Emlékül küldöm neked e kazettát, |
| belezártam néhány forró napot; |
| azt kivánom, hogy örvendezve vedd át, |
| de jól vigyázz, mikor nyitogatod, |
| el ne illanjon belőle az Emlék: |
| csillagcsóvák, vízparti illatok, |
| békazenés, holdatlan sűrü esték |
| s a boldog láng, amely égig csapott |
| még egyszer s tán utólszor a szivemből, |
| a mágnesség, mely egyet alkotott |
| kettőnkből – |
és a könny, mely a szememből |
| azért hullt, mert nem leszünk boldogok – |
|
|