Gonosz éjféli óra
| Úgy fáj ez a mord egyedülség, |
| áradj belém boldog kívülség! |
| Csillagfényeddel moss meg engem, |
| jártass meg zsenge éjjeledben. |
| Tele vagyok sok bűn ízével, |
| s nem imádkoztam már tíz éve; |
| nem lehet nyugtom, ez a törvény, |
| megint hánytorgat ördög, örvény. |
|
| Eggyé szakadt álom s nem-álom, |
| lelki bajtól testem dobálom, |
| test bajával lelkem epesztem, |
| élek: égek eszeveszetten. |
| Hol van szerelmem, kit öleltem? |
| Felébredtem, sehol se leltem. |
| Nem volt az ágyamban soha, |
| nem is lesz az enyém soha. |
|
| Kukucskálj csak tovább a résen. |
| Addig leszel csak, hidd meg, boldog, |
| míg bentről nem látod a dolgot. |
|
| Babits Mihály halotti maszkja |
| szememet húnytan is guvasztja, |
| jobban látom most, mint a képen, |
| halál porát omlott szemében, |
| halál ujját keserű orrán, |
| marka szorítását a torkán. |
| de látszik, lelke messze száll; |
| s mennyit kell magát únnia, |
| míg friss lesz, mint egy múmia! |
| S most mégis őt irigylem, őt, |
| a kidőlt szellem-hirdetőt, |
| abszolút testbeli halálért |
| mert élt: égett és alkotott. |
|
Kolozsvár, 1941. szeptember |
|
|