Ha arra gondolok…
| Ha arra gondolok, hogy tán ma este |
| meghalok s szemem nem fogod befogni, |
| körülnézek szobámban dideregve |
| s a fájdalomtól fel tudnék zokogni. |
| Kifutnék az utcára, mint a gyermek |
| s kiáltoznám: emberek, nem segíttek? |
| Rajtam vannak a régi veszedelmek, |
| magam maradtam, jaj, ki melegít meg? |
| S kiáltoznék anyámért, nagyanyámért |
| s mind a nőkért, kik valaha szerettek; |
| a melegért, mit csak a föld reámmért, |
| a hullt Napért kiáltoznék – Helyetted. |
| Mert így jár, aki semmire becsülte |
| hozzá szítók szeretetét, szerelmét: |
| szerelme nélkül, vénen és kihűlve |
| várja a mord halál vad ijedelmét. |
|
|