Vasárnapi tánc
| Hova szállsz, hova szállsz, csorbaszárnyú varjú? |
| Csúf, fekete tested elfedi a napot. |
| – Messziről jövök én, a Fekete Tóról, |
| megyek egy leányhoz s szomorú hírt hozok. |
|
| S elrepült a varjú Kalotaszeg felé. |
| A Széchenyi-téren búsan bandukolok, |
| állnak a legények, táncolnak a lányok |
| s vén plánétás asszony kintornája zokog. |
|
| Elrepült a varjú. A kintorna fáján |
| nagy fehér papagáj huncut szeme forog. |
| Vitéz Márton huszár, takaros kis Erzsi |
| tőle kérdezik most: lesznek-e boldogok? |
|
| S húz a madár, húzza a piros cédulát, |
| „pecsétet” rak rája s hálálkodva riog, |
| és a nyárutói ünnepdélutánban |
| két együgyű ifjú szíve összedobog. |
|
| S jönnek a többiek és vigyázzba állnak, |
| mikor a sors-kerék éppen nekik forog; |
| jönnek darócban és erdőszínű zöldben, |
| kékben és pirosban, jönnek a magyarok. |
|
| És mialatt ottfent Nagyoroszországban |
| az arató halál cséplőgépe dohog, |
| jövendőt húzatnak Sándi, Marci, Erzsi, |
| s hitten hiszik, hogy még lesznek ők boldogok! |
|
| Higyjék csak szegények! Elrepült a varjú; |
| a Széchenyi-téren vén kintorna zokog, |
| s behunyt szemem mélyén szörnyű dallamára |
| nagy lyukba ugrálnak iszonyú fantomok. |
|
1941. augusztus 31.–szeptember 1. |
|
|