Nyárvégi levél
|
Adrienne-nek
| Nem tudom, mi történt: mért nem vagy velem? |
| ’Szen a Maros partján testet s lelket cseréltünk, |
| Mint az a két szép régesrégi gyermek, |
| Ki az Arno partján gyűrűt cserélt, |
| S testükben az öröm úgy zubogott, |
| Akár a víz a szurdukos hegyekben. |
|
| Be boldogok is voltunk ott, mi ketten! |
| A Maros-parton szerelmünk megállt |
| S halászsasként lebegett fent a kékben – |
| S kialakult köztünk a véglegesség, |
| A dolgok gyermeki szemlélete, |
| Gyermekkorunk csalatkozó hite: |
| Minden elmúlhat itt: mi nem múlunk el – |
|
| Lám, ők boldogságból, melynél nagyobbat |
| Nem reméltek, mérges lapút evének; |
| Megevék ők bizony a Csend-palántát |
| S a csendesség földjére átmenének. |
|
| Ha nem tudnám, hogy élsz, csak messze-messze, |
| Hinném: olyasmi történt ott velünk, |
| Te elmenél a néma tartományba, |
| Míg én, gyávaságból, megszöktem, élek. |
|
| Mint holtakról, úgy álmodunk egymásról. |
| Mennyi jel jő és mennyi üzenet! |
| Jeleinkkel, e sok egybeeséssel
|
| Megtölthetnénk egy vaskos füzetet. |
|
| A kerti székre, írod, melyben ültem, |
| Aranyosszemű zöldbékácska ült, |
| És Lin-Yu-Tangra, emlékeztetőül, |
| Tűzből perje, szitakötő repült. |
|
| Az ösvény hogy nem horgad fel előtted? |
| Hogy tudsz rajta elmenni nélkülem? |
| Itthon ülök boltozatos szobámban |
| S olasz dalocskáidtól cseng fülem. |
|
| Az öreg néni, ki úgy köhögött |
| Rossz éjszakámon (megírtam neked), |
| Meghalt. Tán mialatt írtam a levelet. |
|
| S én bátorságot ittam e halálból: |
| Mint Miriszlón a mustot, kék csuporból: |
| Habzsolni szeretném az életet, |
| Mert az, akit én szeretek: szeret. |
|
| Fejem felett, Reziknél, zongoráznak. |
| Égivé szűri Mozartot a bolt, |
| Igazául gyermeki felfogásnak: |
| Égből jő vissza minden, ami volt. |
|
| Meghalhatunk bár vénen és szegényen, |
| Visszatérünk mint szép, kövér gyerek, |
| S fürdünk az életben, akár az égen |
| Úszkáló esti felhő-hercegek. |
|
| S szép lesz szerelmünk: fellegek szerelme, |
| Kék égen, piros sugarak alatt, |
| Hogy tőle szédülten s őrjöngve hull le |
| Ez az órjás rideglegény, a Nap. |
|
|
|