Elszakadtan
| Hópihén vagy kék csillagsugáron, |
| küldd el hozzám puha ajakad, |
| s szenteld meg egy álombéli csókkal |
|
| Ilyen szörnyűt álmomban sem estem, |
| egyetlen zuhanás volt az út, |
| s mintha kettévágták volna testem |
| s elnyelt volna mély, fekete kút. |
|
| A sötétség: éjfekete márvány |
| s szoborlanak benne alakok, |
| élősdiek az ember magányán – |
| mintha tudnák, hogy most meghalok, |
|
| s holtom után vélük cimborálván, |
| sötét-rémnek menten felcsapok, |
| mert elég volt szigorogni árván |
| s mert a halál szép, társas dolog – |
|
|
|