Adrienne szeme
| A piacon álldogáltam este, |
| bámultam a rozsdálló eget, |
| s miért, miért nem, bársony szemed |
| borostyánköve jutott eszembe. |
|
| Öröklét fájának ritka magja, |
| benne gazdag lelked tüze ég! |
| Úr pecsétje, túlvilág darabja, |
| határtalan s titkos, mint az ég! |
|
|
|