Naplótöredék, I
| Ma bevert az eső az állomásra; |
| unatkozom s nézem, a vonatok |
| hogy jönnek-mennek, egyre-másra. |
| Megidézem mennybéli alakod. |
|
| Még nem vagy bennem egy s egész, |
| még csak darabjaidban élsz. |
| Legjobban tán kezed s szemed, |
| s a lábacskád: a lábfejed, |
| s a huncut ujjacskák, melyek |
| olyanok, mint – mint valami |
|
|
|