Jairus leánya
| Az ifjúság nem időhöz kötött, |
| csak lelkünknek legmélyebb állapotja. |
| S belőlem most e párás alkonyat |
| egy szempillantásban felszínre dobta. |
| Múlás, dátum – milyen erőltetés, |
| ha az emlék a jelennél erősebb, |
| ha életemnek tévedt korszakánál |
| van egy sokkal igazabb, sokkal ősebb. |
| Ez a köd tán az életelemem, |
| ó, tetszhalott dolgok feltámadása! |
| Padlási lom, eltemetett galamb, |
| felkél és jár, mint Jairus leánya… |
|
|